Médiatár
Metodista Egyház
A Döbröközi Metodista Gyülekezet megalakulása óta a dombóvári körzethez tartozik .
Az 1920 évek elejétől van igehirdetés, evangelizáció a faluban. A kétkezi munkás és földművelő emberek mellett iparos és nagygazdák is csatlakoznak az alakuló közösséghez.
Az istentiszteleteket, bibliaórákat az első időkben családi házaknál tartották. 1924 áprilisában már tagfelvétel is van a közösségben és még ebben az évben megalakul a gyülekezet, ahogy erről az egyházi lap beszámol a novemberi számában.
A gyülekezetépítés meglehetősen erőteljesen halad előre, amit az is jelez, hogy 1930. november 8-án imaházat avat Döbröközön Funk Márton szuperintendens.
Az ünnepségen részt vesz Melle Ottó lelkipásztor is.
A gyülekezet élete erősödik, megtérések sokszor „csodálatosak”, de nem volt felhőtlen.
A falu római katolikus vallású, nagyon zárt közösség. Kimondottan rossz néven vették az új vallás betolakodását és ahol lehet támadásban részesítik, a hívőket, de az új imatermet is sárral dobálják meg. Sokáig az iskolában is hátrányban volt részük a gyülekezetbe járó gyermekeknek.
Mindenféle támadás, csúfolódás ellenére a gyülekezet növekedett, gyermekekkel is foglalkoztak az istentisztelet ideje alatt. Az 50-es években tagfelvételre jelentkezők egész fiatalok is voltak.
Augusztus 20-a körül (a 40-es évek elejétől) 2-3 napos csendes napokat tartottak, ahova a dunántúli gyülekezetek tagjai is szívesen jöttek. Évről évre – szinte – tömegek vettek részt, tértek meg vagy elevenedtek meg hitükben.
Az első „nagy generáció”lassan megöregedett és elment a minden élők útján. Idős Szabó Andor volt, aki, ahogy ő mondta: „a fél gyülekezetet eltemettem”. A 70-80-as években Szuhánszky Gábor, akkori lelkipásztor is sokat temetet.
Az első megtérők hitét már nem látjuk a következő generációnál.
Ma is ugyan ez! Mi az oka ennek? Nem csak ezen a helyen, mindenütt ez figyelhető meg.
A gyülekezetben nem voltak és ma sincsenek „nagy öregek”, akik felvállalják és észre is veszik mások terheit. Mindenki a maga terhe alatt roskad. A Döbröközi gyülekezet szórvány gyülekezet. Nem volt állandó látogatás, betegekkel való törődés.
A 70-es évektől gazdaságilag megerősödik, fellendül a falu. A meggazdagodó családok, minták, vonzóak a gyülekezeti családok fiatalabb nemzedéke számára. A 80-as évektől indul újra a gyermekmunka, és láthatjuk, hogy a gyülekezeti életre is növekvő hatást gyakorol.
Mára a gyülekezet, akik az eredeti mag volt, eltávoztak örökkévaló Urukhoz.
Egyszer van istentisztelet egy héten.
Van felújított imaházunk, amit pályázaton végezhettünk el.
Az iskolai hitoktatásba, nyári gyermektáborokban látjuk a jövő építésének a lehetőségét.
Az augusztus 20-ai csendes napok, ma inkább az egyház tagjai számára jelentenek sokat, mint a falunak.
Éltet az a reménység bennünket, hogy ahol Isten adott ébredést, ott nem fog elfeledkezni a következőről sem.
