Werbőczy-vár
Werbőczy-vár
Feltehető, hogy Döbrököz lakott település volt már az Árpád-házi királyok korában is, de a vár megépítéséről nincsenek hiteles adatok. Dr. Vicze-Máthé István döbröközi születésű helytörténeti kutató szerint a földvárat valószínűleg Apor, vagy a velük rokonságban álló Szák nemzetség építette, amelyet később IV. Béla rendelkezése nyomán építették át kővárrá.
Döbrököz várának létezését egy 1309-ben kelt hivatalos oklevél bizonyítja, mely az Anjou-kori oklevéltár I. kötetének 183. oldalán található. Fügedi Erik szerint a döbröközi kővár építtetője Kőszegi III. Henrik volt. Az építés pontos idejét azonban Fügedi sem tudja megállapítani, csak annyit, hogy kb. 1309-ben épül fel a vár, funkciója végvár.
Kőszegi János, aki 1308-18 között tolnai és somogyi főispán volt, a területet Kőszegi III. Henriktől örökölte. Károly Róbert (1308-42), aki miután leverte a lázongó Kőszegieket Zalafőnél, birtokaik egy részétől megfosztotta őket, így került Döbrököz vára is az ő tulajdonába.
A királytól a Szalók nembeli Varsayak és Himfyek, fele-fele arányban, királyi adományként kapták meg Döbrököz várát.
Gizella királynéval érkeztek az országba a Laczk nemzetség. 1323-ban Kerekegyházi I. Laczk már az ország főurai között szerepelt. Nagy karriert futott be Károly Róbert udvarában, 7 várat és 250 települést birtokolt családja. 7 fia született. Kerekegyházi második fia a Döbröközt birtokló Döbröközi Laczkfy I. András, aki ismeretlen időben született és 1359-ben halt meg, Andreas de Debregezth formában használta a döbröközi előnevet. 1345-ben, véres csatában megverte a moldvai tatárokat, sikerült elfognia a tatárok vezérét Atlamost, a kán vejét. Sok kincset is zsákmányolt a hadjáratban. Ezt örökítette meg Arany János a Szent László című műben, amelyben tévesen, Laczfi Endreként szerepelteti, s e néven szerepel a Toldi trilógiában is a nápolyi hadjárattal kapcsolatban. Az utolsó Döbröközt birtokló Laczkfy Döbröközi Laczkfy II. András, aki ismeretlen időben született és 1399-ben halt meg, hűtlenség vádja miatt elvesztette birtokait, így Döbrököz Zsigmond királyra szállt.
A következő tulajdonosok a Vajdai-család, Héderváryak, Újlaki Miklós, Szerecsen-család.
A legutolsó családfő – Szerecsen János – halála után annak özvegye, Szekcsői Herceg Katalin Werbőczy Istvánhoz ment feleségül. A döbröközi vár adott otthont 1532-ben lakodalmuknak.
Azóta a várat Werbőczy várnak emlegetik.
Werbőczy István halála után fia, Imre komoly sereget toborzott, mellyel 1542-ben Kászon basa csapata ellen vonult és le is győzte azt a kozári csatamezőn. Tinódi Lantos Sebestyén 1542-ben Döbröközön írta meg első haditudósítás jellegű művét: a kozári ütközet történetét, ahol Werbőczy Imre győzelmet aratott Kászon bég seregei fölött. Döbrököz ekkor végvárként a török elleni harcok egyik legjelentősebb dunántúli központja volt.
A XVI. században a várban 800 katona szolgált, ami a szomszédos Dombó váránál is jelentősebb erődítményre utal. 1545 tavaszán a budai beglerbég parancsot kapott a döbröközi vár elfoglalására, Ahmed török serege bevette a várat, ami aztán 142 éven keresztül 1687-ig volt török kézen.
A török által betelepített rácság nagy pusztulást hagyva maga után eltávozott a területről (1703).Ezt követően Esterházy Pál tulajdonába került a vár.
A középkori vár a török idők után jelentőségét veszítette, és pusztulásnak indult. A XVIII. század első felében keletkezett feljegyzések alapján Döbrököz Esterházy-birtok volt. Ez idő tájt a vár még ép részében pálinkafőző működött.
A rácok távozása után szinte teljesen kihalt települést – történetében harmadszor és utoljára – 1712-ben, az Esterházy-család megbízásából Cserénfai István telepítette be újra.
A várat a XVIII. században még magtárnak használták.
Döbrököz fejlődésnek indult, ám a vár elvesztette védelmi szerepét és falainak nagy részét az 1820-as években lebontották, tégláit eladták, a döbrököziek beépítették házaikba, melléképületeikbe.
Döbrököz utolsó tulajdonosa – Esterházy Pál herceg – 1938-ban a településnek adományozta a várromot és annak környékét. Akkor a terület parkosítását, emlékhellyé nyilvánítását javasolták.
A Werbőczy várrom
„Döbrököz városnak napkeleti részén
a’ Kapos bal partján vagyon egy
omladozó vár, mellyet valaha Kapos
vize körül folyt. Tornyai a’ mint mondatik,
gömbölyűek valának, és egyiken
sisakos férfiú, buzogányt tartván
kezében látszatott kifaragva
lenni...”
Moldoványi József (1824)
Werbőczy István, a Tripatrtitum (a magyar nemesi jogot összefoglaló jogkönyv) szerzője a névadója a várnak. Jelképes, hogy míg a reneszánsz műveltségű Werbőczy Istvánt Szulejmán szultán is személyesen ismeri és kedveli, Imre fia már egy teljesen új kor és nemesi eszmény megszemélyesítője: hazáját karddal a kezében a végeken védi, várát, Döbröközt csak a budai pasa többszörös túlerőben lévő serege tudja elvenni tőle. Pesthy Frigyes helynévtárában olvashatunk vár történetéről, miszerint
„vagynak még öreg emberek, kik
emlékeznek arra, midőn ezen vár
egész épségben Tető alatt állott csak
az ajtók, és ablakok hiányoztak, és
ezen vár 18dik században egy uradalmi
Tisztartó által rontatott le, és
abbol most csak két vastag oszlop
látható, hogy pedig ezen Vár csak
ugyan török birtokában volt, igazolja
az omladékok közt néhány évek előtt
talált csempe török pipa és fehér kő-
ből ki simított fél hold.”
Ma is előkerülnek leletek, cseréptöredékek,
mint nemrég egy mázas kályhacsempe-töredék.